Éden visszhangjai

Ahelyett, hogy eszik a baba antilopok, ez oroszlán szeretni akar, és megvédje őket.

Írta: David Catchpoole

A felnőtt nőstény oroszlán (az ábrán látható) szakembereket ejtett zavarba korábban ebben az évben, amikor örökbefogadott egy kéthetes nyársas antilopot, egy antilop fajtát, amely rendszerint az oroszlánok kedvenc zsákmánya.¹

Az antilop kölyök, amikor a nőstény oroszlán először ráakadt (Kenya Samburu Nemzeti Parkjában), árnyékban lapult várva az anyjára hogy visszatérjen a közeli legelőről. Ő egyhamar örökbe fogadta a kölyköt, ragaszkodva hozzá és kitartóan védelmezve őt a leopárdoktól és más ragadozóktól mintha a saját kölyke lenne.² Hihetetlenül, ő alkalomadtán még oda is engedte az anya antilopot, hogy etesse a kölykét mielőtt elriasztotta volna. Ami a kölyköt illeti, ő boldognak látszott a nőstény oroszlánt követve és, pihenés idején, a hasánál kényelembe helyezkedve.

Aztán, két héttel később, amikor a nőstény oroszlán szendergett, az antilop kölyköt elkapta és megölte egy hím oroszlán.^3,4 Egy szemtanú mondta, ‘A nőstény oroszlán ordított. Nagyon dühös volt. Az oroszlánt körülbelül tízszer járta körbe ordítva…’

Az első kölyök elveszítése után, megfigyelték, hogy a nőstény oroszlán antilop csordákat követett.⁵ ‘Ő soha nem öli meg őket’, mondta Simon Leirana felügyelő. ‘Helyette, amikor éhes ő impalák⁵ és varacskos disznók után kutat.’⁶

Aztán, egy pár héttel később, a nemzetközi hírmédia közölte, hogy a nőstény oroszlán ismét bámulatba ejtette a szakembereket egy másik újszülött nyársas antilop örökbefogadásával. A vadászfelügyelők ragaszkodni látták őt az új kölyökhöz, védelmet nyújtva a könnyű préda reményében körülportyázó ragadozóktól. Mint az első kölyökkel, a nőstény oroszlánt ismét látták odaengedni az igazi anyát, hogy etesse a kölykét, mielőtt azt ismét elkergette.⁶

Azonban a vadaskert őrei aggódtak, hogy az újszülött kölyök nem volt megfelelően táplálva, 24-órás megfigyelés szerint.⁷ Három nap múlva ők sikeresen kiragadták az antilopot egy akácfa alól, amikor a nőstény oroszlán ideiglenesen otthagyta őt, hogy elmenjen vadászni.⁸

Jelentések szerint a nőstény oroszlánt ismét antilop csordát követve látták, arra az elméleti vizsgálódásra jutva, hogy ő ‘egy harmadik antilop kölyöknek az anya szerepére’ számít.⁹

Mi a magyarázata, hogy a nőstény oroszlán kétszer felülmúlta a dzsungel törvényét? Kenya többségi keresztyén vidékében egy⁹ antiloppal egymás oldalán sétáló oroszlán látványa sokaknak felidézte a bibliai próféciát Ézsaiás 11:6 szerint, amely a ‘borjú és oroszlánkölyök’ békés együttéléséről szól valamikor a jövőben.¹⁰

Az egész Bibliát átszövi, és megalapozza az evangéliumot egy tökéletes, bűn által megromlott világ témája, hogy legyen helyreállítva, amikor fennáll a Genezis-i átok. Nagykorú hiedelmek céloznak ennek a teljes alkotmánynak a középpontjába, ragaszkodva ahhoz, hogy az állatok közti halál és küzdelem ‘természetes’.

Mégis, mikor mi ennek a nőstény oroszlánnak váratlan esetéhez hasonlót tapasztalunk, még egy bűnnel átkozott, fájdalommal és halállal bérelt világban is (Római 8:19-22), melyik eshetőség látszik helyesebbnek: hogy a nőstény oroszlán szét kellene szaggassa az antilopot és éhesen felfalja, vagy hogy a kettő képes kéne legyen a békés együttélésre? A hihetetlen világméretű érdekeltség ebben a történetben (és nem csak keresztyének körében) jelzi, hogy a monda a kölyökről és a nőstény oroszlánról világosan megszólaltat egy hangot a legtöbb emberben-a ‘természetes’ válaszukat a darwini elképzelés ellen, amely szerint ‘a halál az életnek egy “természetes” része’. Talán az emberek megértik, bizonyos mértékben, hogy ez az, ahogyan a dolgoknak lenniük kéne. Mennyivel inkább szebb lesz mikor végül ‘nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak’ (Jelenések 21:4).